Régi lanton

Ócska lanton néha hamis hangok kelnek -
kopottas a fénye, szúette a fája;
élnie kéne még ennek a hangszernek,
elfelejtett nótán mereng a gazdája.
Ősz hajú az igric, elfásult vénember,
csendes lett a szava, kedve sem a régi,
- ki harsány dallamot pengetni már nem mer -
kívül rekedt magyar, konok érmelléki.
Ám ha egyszer mégis visszatérne álma,
új élet fakadna reményvesztett kedven,
feléledne bolond, izzó ifjúsága,
dalolna ő vígan, boldog önfeledten.
Leporolná ósdi szárazfáját újra,
tüzes nótát zengne régi lantja húrja.