Privilégium
Beküldte Zajácz Edina - 2017, június 16 - 10:39
Csak én várok, az igahúzó barom,
vérvirágok nyílnak körbe a havon.
A dögkút telve, mészárszéknél ültél,
ránk nehezült a megsüketült tél.
Combomba égtek mind az ostornyomok,
előttem halók lázárlelke zokog.
Miféle törvény és mikor ítélt el?
Öledbe rogyok fáradt, gyenge térddel.
Karodon fénylő üszőnyálam folyik,
hozzám jutottál - egészen csontomig.
Farkasszemet is úgy nézek már veled,
hogy bennem láthass krátermélységeket.
Ölhettél volna, míg nyakamat fogtad,
hó-homlokomon tűzbillogod forrad.
Hozzászólások
hzsike
2017, június 16 - 10:47
Permalink
Drága Edina!
Drága Edina!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok megrázó versed Parnasszusra kerüléséhez.
Ölellek. Zsike :)