Őszi ábránd
Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 18:02
Gesztenyefák övezte temetőben
csendes áhítat honol.
Senki sem siet,
csupán hervadt koszorúk
és ódon kripták dohos szaga
gátolhatja szellemünk
szabad csapongását.
Műmárvány sírhely
csorba szegélyén
megülve ábrándozom.
Pár percre elfeledem
vegetáló porhüvelyem
tespedt szorítását,
pilleszárnyon röppentem
vissza gyermekkoromba.
Akkor avarban megbújt
gesztenyét kerestem,
melyek otthon
csikókká, tehénné,
bömbölő oroszlánná
és szelíd zsiráffá nemesültek...
Gyermekkorom
boldog varázsát messzire űzte
a lélekharang tompa kondulása.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, október 14 - 18:03
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"