Összetört álmok

Halk szellők, fülébe méla dallamot súgjatok,
hulló fák sírjára barna takarót szórjatok.
 
Bágyadt nap, kérlek, csak lágyan mosolyogj le rája,
s bíbor fényed csillámából szülessen az álma.
 
Szürke felhő, dermesztő könnyed most érte hulljon,
s tiszta fátyolként önzetlen lelkére boruljon.
 
Vén földanya, hűs karjaid már oly búsan várják,
s testével együtt szellemét is szívedbe zárják.