Óarany

Óarany, úri kény,
harsogó dús színek,
szikrázó rubinfény -
csilloghat bárkinek.

Íriszem nem remeg
smaragdon, türkizen,
nélkülük elleszek,
míg élek, úgy hiszem.

Nem csábít kincs, karát,
roskadó nagy asztal,
ha néhány hű barát
szép szava marasztal.

Előttünk pohár bor,
s régi, jó igazság,
széltéből, hosszából
eleink kiszabták.

Jöhet bár sötét éj,
véletek beérem,
egyszerű szenvedély,
feketén, fehéren.

Tűz lobog tán máshol,
én itt jól elvagyok,
égi hold-lámpásból
óarany fény ragyog.