Nők örökében a szó
Beküldte Vasi Ferenc Zoltán - 2023, január 12 - 18:32
A nők attól nők, hogy virágok.
Ha szőlőhegy felé zihálok - pipacsok,
ha kerti útra állok - tulipánok.
Az Ég vizéből meríthettelek kúttá.
Hány csapodár életre hívás ösztökélve ágast
szomjazta ajkam s a Föld vágy-glóbuszát.
Arany hajnalok tépik le áldón
szemhéjamról a lidérces ósdi álmot,
csakúgy,
ahogy
ezer szerelmespár gyökerezteti
a túlélőbb valóságot.
Magunk fele az Egészé,
s eggyé adott felünk újra csak része,
de már most egész reménye a kiteljesedésnek.
Így leltem otthont a testhazában! -
s talán nem téveszt fészket a szó:
Szerelmesem,
- e bemetszett világszemérem-résben.
Hozzászólások
Kankalin
2023, január 12 - 21:25
Permalink
Kedves Ferenc,
Kedves Ferenc, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parmasszusra kerüléséhez! :)
Vasi Ferenc Zoltán
2023, február 18 - 05:58
Permalink
Kedves Kankalin! Köszönöm,
Kedves Kankalin! Köszönöm, jólesik. Hódolattal: Ferenc