Most nem!

Buktam már százszor, de ismét felállok!
Fel én! Erőt Te adtál hozzá nekem...
Csak letörölgetem friss, fájó sebem,
s most nem csupán szitkokat kiabálok,
most nem nyer hatalmat felettem átok!
Hiába hívna, nem tudja már nevem.
Buktam már százszor, de ismét felállok!
Hiába ront belülről, mint a tályog,
felé nem nyúlok, nem adom két kezem,
már soha többé nem játszhat úgy velem!
Lelkem mégsem adtam, nem lehet zálog...
Buktam már százszor, de ismét felállok!