Magyar ősz

Magyar az ősz, magyar megint,
úsznak szürke fellegek;
takarásában elvesznek
régi, bátor jellemek.

Magyar őszben magyar a szél,
szívünk tépi szerteszét;
s nincs, aki meggyógyítaná
kis országunk száz sebét!

Magyar az ősz, magyar maradt,
betakar a rőt avar!
Minden sarkon ezt susogja,
ki még érző és magyar.

Magyar őszről magyar ember
nem susoghat eleget...
Télkergető tavaszt várunk,
s szépen gyógyult hegeket!

Magyar az ősz, s ha már magyar,
öltözzünk föl melegen!
Fogjunk seprűt, takarítsunk
szemetet a tereken,

és a magyar, csalóka ősz
vihart többé nem kavar,
mert ezután mindenkihez
barátságos és - MAGYAR!

2013. október 27.