Ma még a Holddal táncolok
Beküldte virginás - 2018, szeptember 26 - 12:54
Sok sebet ejtett rajtam a félelem,
átvergődtem a sötét álmokon.
Gyerekként hittem, az élet végtelen,
s hogy most rövidül, nem csodálkozom.
Azért kaptatón túl lesz még ránc-remény,
s a perc csodája szerteszét hever.
Ha majd ott leszek az idő peremén,
szednem belőle ne legyen teher.
Távolabb lucskos a torlasz-gördület,
tegnap-foltját fonnyasztva szétterül.
A hitben-pirkadat nem fog már tüzet,
s fújom a pernyét tehetetlenül.
Ha most így egymásból újjászületünk,
szemünkre holnap más álom tapad.
Egy-egy filmkockát majd visszapörgetünk,
s fehérre festünk elmúlt vágyakat.
Örökké forogni engem kér a Hold,
bár eléggé fáradt lett a lelkem.
De egy pillanatot éppen hozzátold,
s lesz időm, hogy magamhoz öleljem.
2018. szeptember 2.
Hozzászólások
Csilla
2018, szeptember 26 - 12:55
Permalink
Kedves András!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/