Létörvényben
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, augusztus 22 - 19:08
Létörvényben
Mint az almárium alján
feledett szerelmes levél,
oly egyedül vagyok én is.
Valami vonz a mélybe le,
beszippantja bús lelkemet,
s rám nevet a gyehennaszáj.
Hittelen heteim után
a feledés sárfolyama,
talán éjjel már eltemet.
Létörvényem elcserélném,
valami száraz szigetre,
hisz jobb a szilárd talajon.
S, ha valaha végül buknék
egy jókorát, nem vinnék mást
oda, csak tollat és papírt.
Megírnám a "nagy" versemet,
s elsodorná fércműveim
egy hömpölygő, hűs áradat.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, augusztus 22 - 19:08
Permalink
Szerkesztőtársaim nevében
Szerkesztőtársaim nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, augusztus 22 - 20:24
Permalink
Csodálom, ahogy alkalmazod a
Csodálom, ahogy alkalmazod a versírás technikáját, pl. látszatra rímtelenül, mégis fennkölt és vonzó tudsz maradni az olvasó számára. Üdv. Éva
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 23 - 12:54
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm
Kedves Kata!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 23 - 12:56
Permalink
Kedves Évi! Köszönöm a
Kedves Évi!
Köszönöm a véleményed, igyekszem jobbakat írni, de ez most nem olyan jó lett...
Erzsike