Leltár

Egy szemüveg,
esztékás keret,
seszínű, elhomályosult.
Ezen át látta a világot,
nem mindig tetszett, amit látott,
s olyannak vágyta, ami nem volt,
hát széppé tenni igyekezett.
Két cipő. Utolsó pár cipője.
A Körúton csináltatta.
Magas szárút bírt vizes lába,
vajszín sevró volt újkorába’,
lyukacsos,  a  befűzős
pertlit, jaj,
hányszor fűzném ma…!
Három harisnya, hátul varrott,
halcsont fűzőből,
ívben hajtott,
három csontfésű, kámeák,
akult, lepréselt ibolyák,
és cérnakesztyű, horgolt csipke
még lánykorából őrizgette),
s köves bross, havasi gyopár…
Négy zsebkendő, vasalt, szegett,
bennük emléket őrizett,
kiürült kölnisüvegek
illatait
kötötte meg…  
Milflőr, ezervirágú slafrok,
szivacsos, steppelt, jó meleg.
Mikor ezt hordta,
már nem mesélt,
mikor ezt hordta,
én meséltem…
És aztán lassan elment, szépen,
mint jó gyerek, ki
szófogadó és engedékeny.