Láttam

Nagyon jó a ritmusa versednek. szretettel gratulálok: Zsuzsa

Szép emlékezés...Szeretettel:Zsike:)

Kedves Stef! Megnéztem az adatlapodat, láttam, ki vagy. Mintha középiskolás diák önmagamat látnám benned viszont, akkor nekem is az volt a legfőbb vágyam, hogy híres költő és híres színész, sőt, híres énekes legyek. Ám az élet, a hat és fél évized, amit már megéltem, megtanított valamire, engedd meg, hogy útravalóul átadjam a tapasztalataimat! Voltam színpadon, mint "színész", voltam pódiumon, mint énekes, de egyikben sem lettem "híres". A tehetségek szétaprózzák az embert, és rendszerint közbeszól a sors, amely mindig afelé a hivatás felé terel, amely neked kiszabatott. Nálam ezt a sorsot két híres ember testesítette meg, az egyiket Várkonyi Zoltánnak, a másikat Básti Lajosnak hívták. Ma áldom a nevüket, mert alkalmatlannak találtak a színészi pályára. Több mint két éve már énekesként sem léptem fel, pedig akként vastapsot kaptam. Fogadd meg a tanácsomat: költőnek és színésznek, mindkettőben híresnek lenni nem megy. Ne életcélként éld meg egyiket sem, hanem hivatásként, feladatként. Ne a siker vágya hajtson, hanem hogy a sors által rád kiszabott feladatban minél nagyobb hasznára lehess másoknak! A siker csupán ennek folyománya, okozata. Ha majdan a színészi pályára alkalmasnak találnak, s ebben híres leszel, sohasem lesz annyi időd a magányra, hogy az érzelmeidet leírhasd, mert szerepeket kell tanulnod, próbákra járni, előadás előadást követ, s jó, ha lesz pár órád kipihenni magad.

Ám nézd, ez a versed egyértelmű költői tehetségről tanúskodik! Most azt a kérdést kell feltenned magadnak, képes volnál-e élni írás nélkül. Ha nem, akkor írni muszáj, akkor itt a helyed köztünk, ez az oldal arra jött létre, hogy a tehetségeket felkarolja. Aligha tudsz most dönteni. Próbáld ki magad mindkét hivatásban, a sors majd megmondja, merre kell haladnod. Neked még van időd.

Baráti üdvözlettel: Tibor