Kora esti pillanatképek

 
 
Ingek libbennek, vállakhoz simulnak, összeérnek.
A liftben, itt benn, csend szöszmötöl, körbenézek,
csak hideg led-fények számolnak szinteket.
Szorít a levegő, oxigénje kinn rekedt
a zöld színű tereken. Érdes a fal, hideg.
Kérges tekintetekből szöknek a meleg színek,
sóvárogva várnak valahol. Gondolatokra 
ráncot gyűrve táncol az unalom, s dadogva
halad előre. Billegve megállunk, csendes
zökkenéssel. Mosolyogsz, méz a tekinteted,
nem néz senki szemedbe mégsem. Legyint neked
a lift ajtaja-záródva búcsút csilingel.
Továbbállsz, ujjaiddal küzdesz egy kilinccsel,
mert szorul az ajtó. Minden fal fájón fehér.
Izzadt fejeken kalap, nyirkos hideg a tenyér.
Kinn, bíborfénnyel hanyatlik alkonyba a dolina,
harang kondul. Bádogtetős templomokról csordul
az est ködébe minden elsóhajtott ima.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves Barna!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!  Nagyon szép, mélyreható, szinte tapintható a versed.  

Haász Irén képe

Méltó helyén van versed, Barna, gratulálok!

Mysty Kata képe

Szeretettel gratulálok nagyszerű versedhez!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barna!

Gratulálok  a vershez...

Erzsike