K i s f i a m

Hűvös hajnal, jóleső nyugalom,
az ablakból nézve a csendet,
cigarettám füstjével rajzolom
gondolatom, valami szépet
keresek a panelek közé bújt
apró park fáival övezett
sablon játszótér hintái között,
és megfognám apró kis kezed,
mert a lendület viszi mosolyod
fel-le, aztán bátran nevetsz rám:
- Látod? Most fel, az égig szállok,
ugye ügyes fiú vagyok apám?
 
A rozsda rég felfalta a hintát,
helyén talán ma már beton nőtt,
keresem egy gyermek mosolyát,
de az idő rá már fátylat szőtt.

 Kisfiam, ülj fel most a hintára
repülj az égig, aztán térj vissza,
nevess rám, játsszunk együtt újra,
fuss hozzám - apád ölelő karjába.