Kéjt csiholt

 
Létem türkiz égboltján lobogsz,
lelkem őrzi még a nyári bájt,
testes estek forróságait,
vágyunk villanása kéjt csiholt.
 
Ám, de jött az ősz, a lombruhás,
s elfeledted már a föld színét,
alkonyatnak bíborkönnyeit,
naplemente vér-varázslatát.
 
Én azóta nyugtalan vagyok,
mert selyemmezőidet kezem
nem simítja pillekönnyedén,
 
s csak találgatom, velem leszel
akkor is, ha a fehér fény majd
Istenhez szólít egy alkonyon?
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez és a Parnasszuson elfoglalt helyéhez!

Boldog új évet! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépena helyezést.

Boldog Új Évet Minden szerkesztőnek. :)

Erzsike

hubart képe

Szép versedhez szeretettel gratulálok!