Jó reggelt, világ

Kicsit fáradtan ébredtem reggel,
még a nap sem köszönt nekem;
a kávém hideg volt, cukor nélkül,
erősen sajgott közben a fejem.
Dühösen csaptam be az ajtót,
mint éhes oroszlán néztem körül;
a holdat letéptem az égről,
a mélybe hullt,
némán,
tehetetlenül.

Ökleim emeltem az égre
és üvöltve szóltam:
"Jó reggelt, világ!"
A sirályok vijjogva köszöntek:
"Ne magyarázz, az angyalát!"
Később csendes lett minden,
a koldus a sarkon reszketett,
pár fillérért könyörgött reggel,
adtam neki egy szelet kenyeret.
Kicsit vártam, hogy "köszönöm"
mert azt hittem, ő ennek örül;
a kenyeret undorral félrelökte,
az a porba hullt
némán,
köszönetlenül.

"Jó reggelt, világ" - suttogtam gúnyosan,
fejemben lüktetett néhány gondolat,
keresztet vetettem a temető szélén
és csendesen néztem, hogy a halál arat.
"Lassulj le, kérlek, van erre még idő,
élhetnénk egy kicsit felhőtlenül!"
Csuklyáját gyorsan a szemébe húzta,
vicsorogva dolgozott
némán,
könyörtelenül.

Jó reggelt, világ!