Hiábavalóság

  

Én nem tudom, mi van velem,
egy helyben áll életem ,
mint a gúzsba kötött kéve,
száradásra ítélve.

Arcomon csak a könny csorog,
rám a nap is fintorog,
elfordítja lágy sugarát,
nem ismer meg a barát.

Szálláshelyem kígyóverem,
nem tudom, mi van velem,
bátorságom cserben hagyott ;
minden álmot feladok!

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Valami vidámat is kérhetünk! Hozd formába magad!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Ez jó  vers - remélem, a tartalma már tárgytalan.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Edina....a gúzsba kötött kéve nagyon jó.....szálláshelyem helyett valahogy jobban illene a "fekhelyem"...más lenne a ritmus....(bocs).

tetszik...:)

Köszönöm:) , nincs már kedvem átírogatni ezt a verset. 

Köszönöm László :) sajnos még nem...

Köszönöm Katikám :) igyekezni fogok.