Hamis álmok

Szemeid örvényébe veszve
lopóznék titkon a lelkedbe.
Feledésbe merült régi nyár,
részegítő vágyunk merre jár?

Hamis álmok bús rabja vagyok.
Kegyelmet tőled sosem kapok?
Szeretni téged nincs is jogom,
szívünk hevét magamnak lopom.

Ajkamon bujdokol a bánat,
ám vétkeimre nincs bocsánat.
Érzékeim súgják, még szeretsz,
de kegyelmet osztó te lehetsz.