Gyertyaláng

Igéz a gyertyaláng az éj sötét zugán.
Az este ködbe vész, s a létem udvarán
kerékbe törten ott a rend. Kiégve már
a szó, a gondolat. Ledőlt a kártyavár.
 
A lángba nézek én, jövőt keresve tán.
Agyamba' tarka kép, a múlt dereng sután.
Ezernyi égi jel keringve átoson,
de nem lelem helyét a régi vánkoson.
 
Reméltem én soká a fényt, de elborult,
s a vak, sötét mezőn ezer darabra hullt.
Nem értem én miért s hogyan, de vége lett.
A rossz megölte már a bús önérzetet.
 
A pénz az úr, s erős. A tőke degradál.
Sok ezren érzik azt: szegényen élni kár.
Az eszme ténfereg; szorongva él a nép.
Kerülve járt utat, talált utakra lép.

Szegény hazánk hideg kufár hazája lett.
Ha volna még remény ... de hisz' talán lehet ...
Az életünkre most a nap nem „úgy” ragyog.
Vigyázzatok miránk, ti éji csillagok.