Fedél nélkül

Csonkig leégetett
karácsonyi fények,
újév petárdái
nyugovóra tértek.

Fagyba burkolózott
bölcs, öreg január,
városra települt
a szürke szmog-madár.

Sátrat bontott minden
karitatív konyha,
s a hajléktalannak
korog üres gyomra.

Petpalackba fojtott
reménytelen bánat,
bérház falánál vet
hullámpapír ágyat.

Megébred a nyomor,
álmodott édeset,
pulykát, kalácsot,
karácsonyt, meleget.

Szemeit dörzsöli,
múlik a kábulat,
roskadozva görnyed
gyötrelmes súly alatt.

Ő biz fel nem adja,
kitartó és kemény,
míg nem halál angyal
megcsókolja szegényt.