Fanyar

 

Elveszett hónapok sóhaja súgja - Te Bárd!
Tán halott vagy? - Dehogy! Csendesen alszik az ész.
Csak kevés elvemet láthatod írva, ha kész.
Publikum, rám figyelj! Száz szavam újra ne várd!

Szófukar lettem én, távoli álom a vers,
ihletért izzadó vén ceruzám hegye szánt,
cellulózt karcolón hallgatok. Ó, de ne bánd!
Mérgezett szógyümölcs - oly fanyar íze ha nyers!