Fáradt rög fölött
Beküldte joemetrum - 2019, február 22 - 17:33
Gondolat-csendben rezgő gyertyafény.
Kik voltak ők? No és ki vagyok én?
Nem távoli sors, vérbeli regény
koszorú alatt: elnémult remény.
Emlékezem, sántít hasonlatom,
nem sorsukat, de őket siratom,
mégis jogos a gyenge párhuzam,
kérdés: Hogy élsz, hogy éltek, nagyfiam,
hogy vannak ők, csengő hangon szólók,
utánunk versengő létben futók?...
A párbeszéd csak képzeletben szól,
emlékező szív mibennünk dobol.
Néma szavak közt néhány rózsaszál
ma könnytől gyöngyözik a fejfáknál,
örök nyugalmú, fáradt rög fölött
élőt a holttal hídként összeköt.
Hozzászólások
hzsike
2019, február 22 - 17:35
Permalink
Kedves József!
Kedves József!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
joemetrum
2019, február 24 - 14:42
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Zsike
Köszönöm szépen, kedves Zsike! Talán folyamatosan akad majd választék a jövőben blogom versei közül.- Üdv. joemetrum /Józsi