Engedjetek

Lennék Prometheus ki a rögökből
éledő meztelen embert megsajnálva
skarlátvörös lángokat lop a tűzből
s Olympos isteneit kijátszva
meleget s fényt hoz a földnek
vállalva az éj sikoltását fájdalmában
mikor testébe mar körme keselyűnek

Istenek kegyéből
holnapot teremt nekem
a hasadó hajnal

de fáradok

ezredévek örökségét cipelem
bűnét mindenkinek s már nem örülök
az ébredő hajnaloknak ha tehetném
Kharón mellé ülnék s eleveznék
a Sztyx labirintus alagútjain
vetve egy obolost a révésznek
száz éves bolyongásra ne ítéljenek

pihenni vágyom

- engedjetek!