Emlékek

Tavaszi fuvallat emlékeket sodor,
minden kósza gondolat nálad vesztegel.
Néma vallomások, vérforraló csókok,
reszkető gyönyörök múltja, te vagy nekem.

Vágyzuhatagot vonz mézédes illatod,
ifjú holdvilág fényénél ölelnélek.
Bánatom partján szomorúan ballagok,
ábrándos álmom folyton hozzád vezérel.

E tengernyi kín miért utánam lohol?
Ne tépd ki lelkemből szerelmed lámpását!
Nélküle sötét honol, s tátong a pokol.

Balsorsom oltárán csak én imádkozom,
magányba süppedve, keserű éjeken,
de titkon vigyázok rád, s szívem kitárom.