Elszelídülve

Hajamat ma kerüli a szél,
arcomba nem fúj kacéran,
távolodik szívemből a tél,
szemem tükrén tünde fény van.

Melletted úgy elszelídültem,
a ruhám is térdemig ér,
mosolyomat lelkedig küldtem,
s két kezem közt rózsafüzér.

Vérem ha űz, az  ágyadba hajt,
vágyam lángja téged akar,
s én úgy hullok a válladra majd,
mint éji köd földet takar.

Hozzászólások

Szia Joe, feltűnt nekem, hogy nem vagy itt, már hiányoltalak is, de örülök a látogatásodnak nálam. A véleményednek ugyanúgy, igen, tudom...ha van kevésbé suta megoldásod, szívesen fogadom :). Ennek a versnek csak  a középső versszaka maradt meg eredeti formájában, sőt az volt az első, amikor elkezdtem írni, de túl jónak láttam azt a négy sort ahhoz, hogy arra építve erősebbé tegyem a verset, így középre tettem.
Annak, hogy a tetszésedet elnyerte, nagyon örülök! :)

"Szemem tükrén tünde fény ragyog"...így tényleg nagyon szép lenne.Újra olvasva a verset, azt gondolom nem lenne olyan nagy munka a nyolc szótagból álló sorokat eggyel megtoldani, itt-ott ötletem is van. Ezt meglehet anélkül oldani, hogy a tartalom minőségét rontaná, és akkor nincs ennek a szép sornak akadálya, illetve a sorfelbontásra kell figyelni.
Na, még csak most sikerült megértenem, mit is mondasz az első két sornál, megoldjuk :).
Nagyon köszönöm a segítségedet, amikor jössz szívesen látlak.