Éjben, ébren

Kedvesem, látod
szívem sötétjét, fényét,
s látod a lángot?

Vagy csak megérzed
az ég vörösét, kékjét,
a holdvilágot?

Tudod? Nem tudod?
Szívemmel mindent látok.
Feléd indulok.

A hajnal mélykék,
rám küld nyugtató álmot -
Bárcsak ne félnék.                    

Közénk állt a múlt?
Jövőnk Isten kezében,
és szívedre hullt

ölelő kézben
az életre kelt éden,
és hozzád simult.

Ég az égi fény,
alatta fényben állok,
ébred a remény,

csodára várok.
Szívem éltető forrás,
és üres árok…