Bádogtető
Beküldte Boszorka4 - 2018, november 24 - 14:56
Nedvesen hullámzó bádogtető alatt,
krétával rajzolt ugróiskola a tér,
a cipőtalpamra rágógumi ragad,
saját univerzumom fültől fülig ér.
Hosszú copfom kék nejlonszalagot reptet,
szeretettel fonta bele édesanyám,
reggel pöttyös bögréből iszom a tejet,
darázs koppan nagyot a konyha ablakán.
A sarki péknél hét hússzal állok sorba,
ott kapható frissen sült ropogós kenyér,
illata száll, eltűnik a cipó sarka,
mire szeleburdi lábam hazáig ér.
Játszótéren kőszegélyű homokozó,
nehéz vashintán leng az elszökött idő,
gazdát cserél néhány színes üveggolyó,
ha a fény felé tartod, látszik a jövő.
Hozzászólások
hzsike
2018, november 24 - 14:58
Permalink
Kedves Erika!
Kedves Erika!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Haász Irén
2018, november 25 - 15:45
Permalink
Kedves Erika, szépen hoztad
Kedves Erika, szépen hoztad elénk azokat a régebbi időket, kedves képekkel, örömmel olvastam.
Boszorka4
2018, november 26 - 11:01
Permalink
válasz
Köszönöm, hogy olvastál Irénke!
Szeretettel.Erika