Angyali kör

A kórteremben forgott,
szivárványt szórt fehérre...
a csöppke lány mosolygott
anyja féltő ölében
e szappanbuborékra,
- kilesve rút meséből -
remegve nyúlta ujja: 
kis permet szállt az égből,
és felderült mamája,
rég látta lánya kedvét,
megcsillant mosolyában: 
nem létezhet a nemlét,
és rám igézte mindezt
szemében pillanattal,
s e versbe fújtam hittel,
mint buborékot angyal.