A csend hangjai

 
Csend van, mély, „ tiszta hangú” csend,
mely rendet teremt, rendet és harmóniát.
Megérkeztem, nincs bennem félelem, nincs bennem harag,
leomlottak a fekete falak, leomlott az akarat, mely elválasztott Tőled Istenem.
Összetörtem, de a törött cserepek fényed aranyával összeforrtak,
felragyogtak bennem az imák, szivárvánnyá lettek hulló könnyeim,
s álmaim élhetővé váltak, tán ez is része a feloldozásnak:
hogy békére lel, csendesül a lélek, már szívvel élek.
Már nem akarok, kérek, már nem elvárok, szeretnék,
s nem hordom a sérelmeket, szeretet-tükröm ragyog,
ahogy ében éj ölén a csillagok.
Legféltettebb kincsem a csend, mely körbeleng,
mint messzi világok tömjénillata a csend, mely elkísér oda,
hol összesimul szelíden föld és az ég,
ahol tiszta s őszinte a beszéd,
ahol megújulnak csendes vágyaim,
ahol átélem újra meg újra, a fájdalomra nincs más gyógyír, csak a jóság.
Hithű imádság fonja össze a reszkető kezeket,
csendesült béke épít óvó falakat,
s a földre hullt akaraton átragyog tiszta fényed,
remény-ígéreted…s legnagyobb csodád : a szeretet…
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Mónika!

Nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez, Szerkesztőtársaim nevében is.

Zsike :)

Kedves Zsike! Köszönöm szépen!

zelgitta képe

Mónika, üdvözöllek, és gratulãlok a versedhez.

       

Csilla képe

Szívből gratulálok, kedves Mónika! Öröm volt olvasni lélekrezdüléseidet. :) További szépeket, jókat! :) 

Bieber Mária képe

Nagyon szép versedhez, kedves Mónika, szeretettel gratulálok.

 

Bieber Mária

(Hespera)