A csend dala

Játssz ezzel a csenddel, hagyd, hogy meséljen,
add neki tested, engedd, hogy öleljen,
ringj ebben a csendben, hagyd magad sodródni,
lelked ne féltsd tőle, merj hozzábújni.
Hagyd élni az éjt, árnyéka simogat,
álmok ölelnek, őrzik mosolyodat,
ne kérd a reggelt, szürke színnel virrad,
maradj az álmokban és maradj önmagad.
Ne féld a csendet, hagyd most a hangzavart,
ne kérdezd a múltat, nem számít mit akart,
ne őrizz fájdalmat, lelkedbe mar dalom,
nem török csendet, csak halkan dúdolom.
                    Ne féld a mát, akarod a holnapot?
                    Múlt lesz az is, az életet hantolod.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Imre!

Gratulálok a szerkesztőség nevében a versedhez.

kösz Sea....hát...alap?....no mindegy is....van már a gerincen is ...ez is elfér itt...

de miért Te szerepelsz szerzőként???,

Üdv

Imre

M. Karácsonyi Bea képe

El akartam orozni a versedet. :))Bakis korszakomat élem, elnézést a hibáért.

nemán....:DDD ha már lopizol akkor valami jobbat.....

(jót vigyorogtam)....