A boldogságról

Ti itt mindannyian, most hozzátok szólok.
Nem vagyok költő, s nem vagyok szónok.
Hozzátok most egy kérdéssel fordulok:
Mondjátok, vagytok-e igazán boldogok?

Míg a sors minket a jó útra terel,
Közben szívünk boldogságra lel.
Csak vegyük észre, a napi csodákat,
És bocsássuk meg az apró hibákat.

Legyünk megértők és türelmesek,
Őszinték egymással és kedvesek.
Boldog ember csak az lesz ma,
Kinek a lelkiismerete tiszta.

Látom, páran lehunyjátok szemetek,

Inkább tárjátok ki a kezetek,
Mert mindenki boldog lehet,

Ha egy kicsit szívből szeret.

Én boldog vagyok, itt veletek,

Mert csillogni látom szemetek.
Most mosoly születik arcomon,
És egy mondat az ajkamon:

”A boldogság nálad örök marad,
Légy őszinte és add önmagad!”