318-as szoba - vasárnap hajnal

Beküldte ermi-enigma - 2014, január 14 - 11:21

Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste,
még kért, rebbenő erőtlen kézzel,
aztán a pléh-doboz némán elnyelte.

A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 3001 olvasás

Hozzászólások

Zajácz Edina

2014, január 14 - 11:23

Kedves Imre, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez!
Bár ne kellett volna megírnod...
Szeretettel: Edina

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, január 14 - 19:12

Jaj... részvétem, bárki is volt...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2014, január 14 - 19:29

Kedves Imre!

Másnak is szomorú az az éjjel, de legalább nem te voltál, aki elment.

Szeretettel Erzsike

baramara

2014, január 15 - 23:20

Egy egész élet ebben a négy sorban. Szomorúan szép!

ermi-enigma

2014, január 16 - 08:24

Köszönöm Edina...:)

ermi-enigma

2014, január 16 - 08:25

Igen Ircsi....a halál fájdalmas személy-függetlenül is.....:(

ermi-enigma

2014, január 16 - 08:29

Erzsike.....biztos, hogy így a jó?.....nem tudom......ötödikén éjjel kicsit én is átkukucskáltam...de visszahoztak.....hiába no...az orvosok se tévedhetetlen emberek....:D

ermi-enigma

2014, január 16 - 08:33

Köszönöm Mara a megtisztelő véleményed......tudod nekem van egy olyan (meglehet tévképzet), hogy nem kell nyolcvan versszakos véget nem érő szófolyamokat mondani, hogy az ember valódi értéket alkosson.....egy aforizma is kifejezhet mindent...hosszan azok szeretnek írni akik a saját hangjukba szerelmesednek bele....és nincs tehetségük az összefogott írásra....