Úgy várlak...

Minden este izgalommal várlak,
hogy csendedre feküdjek némán.
Fivéred előbb érkezik nálad,
s von félhomályt, nyugalmat énrám.

Röpke percig simítja arcomat,
nem tartott soká vele a kéj,
s míg búcsúját inti az Alkonyat,
halkan ölembe simul az Éj.