Éjfélkor

Baljós éjjeli óra nyomaszt,
sündörgő árnyakat ránk tapaszt.
Rettegés keres áldozatot,
bűnös féli a kárhozatot.

Két világ közt rekedt szellemek,
többé senkinek sem kellenek.
Fáradt utazó homályba néz,
család, barátok a múltba vész.

Gyötrő szerelem könnye apad,
szívek tucatja csendben hasad.
Remények fojtott sóhaja száll,
s hunyorgó csillagok közt megáll.