Kutyusaink
Beküldte lnpeters - 2014, március 19 - 23:50
NALA
Félénken jöttél,
Nagyon betegen,
És rájöttél, hogy nem vagy idegen.
—
Azóta hozzánőttél a családhoz,
S ha ránk tekint a mélybarna szemed,
Árad belőle ránk
A Szeretet.
—-
Csendes, türelmes vagy, amíg lehet,
De néhanapján ha szükségét látod,
Mint harang szava
Kondul
Ugatásod.
—-
Őrködsz nappalunk, éjjelünk felett,
Mint szépséges,
Bozontos
Szeretet.
—-
ZOE
Játék az élet,
Te víg cimbora,
Komoly dologra
Rá nem érsz soha.
—-
Csaholva nézel
Földet és eget,
Az utolsó szó
Mindig
A Tied.
—-
Hajnalban nyitnál
Ajtót,
Ablakot,
És kinézve mindig megláthatok
Egy bájos,
Ébenszínű
Kobakot.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, március 25 - 15:56
Permalink
Bozontos Szeretettel!
Bozontos
Szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2014, március 25 - 17:48
Permalink
Köszönöm, drága Katám!
Köszönöm, drága Katám!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2014, március 25 - 18:25
Permalink
Csupa szeretet az egész vers,
Csupa szeretet az egész vers, nem is lehetett volna szebben írni Róluk!
Örömmel voltam Nálad, kedves Laci, és boldog vagyok, hogy újra Veletek lehetek. :) :) :) Köszönöm a sok törődést, munkát. :)
Nagyon hiányoztatok már! :)
Nagy szeretettel:Zsike :)