A lantos dala
Aludtam épp, de Vesta szólt
reám rivallva, mérgesen:
Ne álmodozz, te szertelen,
az összes írnok elpucolt!
Elégiát skribál Horász
után, babért remélve mind,
s a nép feléje csókot int.
Mit állsz? Eredj, ne tétovázz!
Dalold ez arc szép tónusát,
regéld Junói termetem,
de nyikkanni se merd nekem
kecses Venust, se Fortunát!
Rohanni készen álltam én,
de Vesta tűnt, s fülön fogott
a csábitó Venus legott,
ki édes arccal állt elém.
Ma győzni fogsz te, láss csudát!
A dalnokok babérja vár,
csak engem énekelj ma már,
ne Vesta-bájt, se Fortunát!
Míg elértem a Főrumra,
az összes isten elkapott,
s megénekelni nógatott,
csupán csak ő nem, Fortuna.
Mit is tehettem, én herélt?
A lant dalolt kezem alatt,
elénekelt követ, falat,
s Danúbius felől regélt.
Lezárva már a vers-tusa,
kemény az istenek szeme.
De mit törődtem én vele,
reám mosolygott Fortuna!
( Az Aquincumi Költőversenyen döntőbe került másik versem)
Hozzászólások
Csilla
2019, április 21 - 18:58
Permalink
Nagyszerű vers, gratulálok a
Nagyszerű vers, gratulálok a döntőbe jutáshoz!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2019, április 23 - 16:58
Permalink
Örülök tetszésednek! Köszönöm
Örülök tetszésednek! Köszönöm.
hubart
2019, április 22 - 07:05
Permalink
Nagyon szép vers. Büszke
Nagyon szép vers. Büszke vagyok Rád!
Haász Irén
2019, április 23 - 16:58
Permalink
Köszönöm, Ferikém!
Köszönöm, Ferikém!
hzsike
2019, április 25 - 10:26
Permalink
Milyen jó is, hogy
Milyen jó is, hogy megénekelted, drága Irénkém. Remekeltél. Nagyon testszik.
Szeretettel gratulálok a döntőbe kerüléshez! :)
Haász Irén
2019, április 26 - 17:55
Permalink
Köszönöm, Zsikém. Ez egy
Köszönöm, Zsikém. Ez egy kicsit könnyedebb, mint a másik, jambusban írtam.