Sorstalan vagyok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, június 12 - 22:54
Hiába kérlelem ma itt a jó Istent,
hisz elragadtak már éntőlem sok mindent.
Eseng a szív, az ég felé figyel szemem,
feszeng a testem most, nyugalmam nem lelem.
Anyám, apám nélkül, mily sorstalan vagyok,
testetlenül kereng a lelkem, úgy vacog.
Egy málló rozsdafolt a létem ablakán,
s az örvénylő magány, amely enyém talán.
Anyám óvott, a túl sok bánat majd áthat,
hát megrázom magam, s magával nem ránthat.
De mostantól egy új remény lesz énvelem,
a gyermekem nyárrá formálja zord telem.
Hozzászólások
Csilla
2018, június 12 - 22:55
Permalink
Kedves Erzsike!
Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez!
Alkotó jókedvet! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2018, június 13 - 14:14
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen.
Erzsike