Együtt
Beküldte hubart - 2017, július 30 - 11:04
Magányos, fáradt, őszi esten
nyugalmam kis sétán kerestem,
és átölelt a bársony béke,
a lélek meghitt menedéke,
mert jöttél, hogy borúmat üsd el
csillaggyémánttal, holdezüsttel.
És fény gyúlt ott az éjszakában,
rózsák nyíltak az út porában.
Azóta itt vagy, részem lettél,
s tavasz van mindég, nem jöhet tél!
S majd együtt szállunk fel pörögve
örök éteri fénykörökbe.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2017, július 30 - 11:16
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Elgyönyörködtem a versedben.
Erzsike
hubart
2017, július 30 - 20:54
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!
Mysty Kata
2017, július 30 - 11:20
Permalink
Nagyon nagyon szép!
Nagyon nagyon szép!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2017, július 30 - 20:54
Permalink
Örülök, hogy tetszett, kedves
Örülök, hogy tetszett, kedves Kata! :)
Haász Irén
2017, július 30 - 13:50
Permalink
Szívmelengető,,,,!
Szívmelengető,,,,!
hubart
2017, július 30 - 20:55
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Irénke!
lnpeters
2017, augusztus 6 - 12:40
Permalink
Ilyen verset igazán jólesik
Ilyen verset igazán jólesik olvasni, Feri! Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2017, augusztus 6 - 21:05
Permalink
Én köszönöm a véleménydet,
Én köszönöm a véleménydet, Laci!
hzsike
2017, augusztus 9 - 08:20
Permalink
Gyönyörűséges! Verseid
Gyönyörűséges! Verseid kiemelt érdeme az igényeség és a mívesség mellett, az egyszerűség nagyszerűsége is.
Mindig örömmel időzöm Nálad, drága Feri.
Szeretettel:Zsike :)
hubart
2017, augusztus 9 - 08:48
Permalink
Köszönöm szépen, drága Zsike!
Köszönöm szépen, drága Zsike! :)