Tavaszi fák sátra alatt
Beküldte lnpeters - 2016, április 11 - 22:01
Tavaszi fák sátra alatt
Töpreng az Idő;
A kivágott Történelem
Mindig újra nő.
Régi Teremtésből fakad
Minden, ami él,
Tradíciók meséjéből
Sarjad a levél.
Isten lakik a Tavaszban,
És a Hit vele;
Mindig Tavasz volt az ember
Első ünnepe.
Tavaszi fák sátra alatt
Búsul a halál;
Új világot teremthet egy
Vékony szalmaszál.
A doktrína nem valóság,
Csak rossz kópia,
Önmagának büntetése
Az entrópia.
A Lét még a lét után is
Létre penderül;
Az Élet a világban nem
Lehet egyedül.
Tavaszi fák sátra alatt
A fű újra nő,
Bennünk lakik, vagy nem lakik
Világ és Jövő.
Hozzászólások
Csilla
2016, április 12 - 22:06
Permalink
A Lét még a lét után is Létre
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Mysty Kata
2016, április 12 - 22:34
Permalink
Ebben hinni kell...Isten
Ebben hinni kell...Isten lakik a Tavaszban! És mindjárt dalra kelsz!!!Nagyszerű vers!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Bieber Mária
2016, április 13 - 16:11
Permalink
Nagyon biztató, reményteli
Nagyon biztató, reményteli gondolatok! Örömmel olvastam, tetszik!
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, április 14 - 11:25
Permalink
Kedves Laci! Megint egy szép
Kedves Laci!
Megint egy szép vers, örömmel olvastam nálad.
Erzsike
lnpeters
2016, április 16 - 18:44
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)