Jöttél a remény mezején
Beküldte Toma - 2011, december 7 - 01:19
Kerestelek a hegy tetején,
De nem voltál a szikla peremen.
Hittem, ha máshol nem, de fenn,
Ahol az ég csúcsot ér,
Ott leszünk majd; te és én.
Tenger mélyén sötétlő árok,
Saját konok magányom a társ.
Nem vagy ott, nincs ott semmi más,
Csak hiányból font átkok,
S lenn utánad kiáltok,
Uram! Mutasd fiadnak magad!
Ha kell, vagyok üresség, homoksivatag,
Tisztult elméjű, bölcselő agg,
Aki minden valót tagad,
Csak egy percre lássalak!
*
Aztán jöttél a remény mezején,
Mögötted bársony illatok lengtek,
Pedig már rég nem kerestelek.
Szállást kértél szelíden,
És én beengedtelek...
Hozzászólások
lnpeters
2011, december 7 - 06:59
Permalink
Nagy vers, Toma, gratulálok!
Nagy vers, Toma, gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, december 7 - 09:03
Permalink
Köszönöm szépen Lacikám, öröm
Köszönöm szépen Lacikám, öröm számomra hogy így gondolod.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, december 7 - 07:25
Permalink
Remek sorok. Aprócska dolog,
Remek sorok.
Aprócska dolog, nincs jelentősége(és lehet, hogy az eredeti a jó) csak az én filhallásomnak:
Ott leszünk majd; te meg én.
Toma
2011, december 7 - 09:00
Permalink
Gota, nem vicc, amit most
Gota, nem vicc, amit most írok: pont az értelemszerűen belehallható "meg" szó kerülése volt a cél. Az és-t "méltóbbnak" találtam. A te meg én-t ebben a szövegkörnyezetben snassznak ítéltem meg, az és-sel a ritmust is célom volt kicsit megállítani, a te meg én pörgős ehhez képest. A költői cél a hegycsúcson való tudatos "leültetés" volt (kb. A 3. Strofa végénél döntöttem a meg cseréjéről :)
Toma
2011, december 7 - 13:15
Permalink
Így van Joe, köszönöm a
Így van Joe, köszönöm a kiemelésedet:
"A mélységből kiáltok hozzád, Uram! "
Köszönöm mégegyszer...áldás.
M. Karácsonyi Bea
2011, december 7 - 09:29
Permalink
Könnyű azonosulni ilyen remek
Könnyű azonosulni ilyen remek sorokkal.Gratulálok.
Toma
2011, december 7 - 10:37
Permalink
Örülök neki, Kedves Sea,
Örülök neki, Kedves Sea, köszönöm.
Mysty Kata
2011, december 7 - 17:14
Permalink
Főhajtásom és őszinte
Főhajtásom és őszinte gratulációm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Toma
2011, december 7 - 18:20
Permalink
Nagyon Köszönöm Kata,
Nagyon Köszönöm Kata, főhajtást a versben keresett személy illet.:)
kingfisher
2011, december 7 - 17:18
Permalink
Hú, ez nagyon tetszett, Toma!
Hú, ez nagyon tetszett, Toma! Érezni a felszín mögötti mély érzelmeket, legalábbis ez a vers belőlem ezt váltotta ki. Gratulálok. És a kérdéses "te meg én" és a "te és én" közül nekem az utóbbi jött be ebben a szövegkörnyezetben. Valóban jobb, mert egy pillanatra meg kell állni olvasás közben az és előtt, mintha vessző lenne ott, pedig nincs. S ebben a pillanatnyi megállásban rejlik a mondanivaló. Nem te meg én, hanem: te és én. Micsoda különbség!
Toma
2011, december 7 - 18:26
Permalink
Zsolti, igazán köszönöm,
Zsolti, igazán köszönöm, örülök a véleményednek. Külön azért, mert tudom, hogy az istenes versekkel kritikus vagy. Ezért még nagyobb öröm, hogy ez nem esett abba a kategóriába.
Való igaz, figyelni kell minden kis részletre, hogy hogyan épül fel a vers dinamikája. Hogyan áll össze a végső kép. Megállni a hegyen, ahová felmásztunk, hogy megtaláljuk a teremtőt.Ha rosszkor mászunk, rossz lélekkel, akkor csak ahegyeket találjuk. De a remény mezején mindig megjelenik majd...
A dinakmikát, a vers hullámzását én nagyon fontosnak tartom. Ebben is van egy indítás, megállás, kiáltás... szünet. Megnyugvás. Van szerkezete. De hát ezt te is nagyon jól tudod, és látod.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Kőszeghy Miklós
2011, december 7 - 18:38
Permalink
Bizony, jól sikerült ez a
Bizony, jól sikerült ez a vers.
Ami nekem feltűnő érdekesség: az első versszak jellemző hangja az "e", a másodiké a "á", a harmadiké az "a". Hogy a sorok végeit jellemzően befolyásolják, az nagyon egyedivé teszi a különböző versszakokat. Kíváncsi lennék, hogy ez tudatos megoldás, vagy csak így jött ki?
Toma
2011, december 7 - 18:52
Permalink
Félig tudatos. Valahol
Félig tudatos. Valahol belülről jöhetett. Megpróbáltam teljesen másra alakítani a 3 verszakot. Az e- nekem más mint az á-, mármint hangulatilag...az á- mélyebb. Gyakran színeket látok a mondatokhoz, most is teljesen szinesben láttam a képeket a hangokhoz.
Köszönöm, hogy ezt leírtad, mert ha nem is tudatos, de van valami benne. (amikor leírtam az ÁROK szót akkor vált a 2. versszak sötétkék, mélylila színűvé, amihez nekem a és á társul mindíg). Az e meg é meg narancs és sárga, gyakran zöld is...
Ezért hálás vagyok hogy leírtad. Mert mindig is érdekelt, hogyan írok, de magam nem látom. Érdekelt hogyan jönnek ezek a színek, mert mindig először a színek jönnek, aztán a sorok. Hmmm. Köszönöm. :)
Toma
2011, december 7 - 18:55
Permalink
Drága Ildi, ezt mindig,
Drága Ildi, ezt mindig, mindenkor képes vagyokátadni.MIkor én is megkaptam, akkor vállaltam, hogy sosem tolakodba, sosem erőltetve, de átadom.Örülök, hogy lírai formában sikerült...
Zajácz Edina
2011, december 9 - 18:18
Permalink
Azt hiszem, ez újra kell
Azt hiszem, ez újra kell olvasnom..és azután is, de nem azért mert nem értem :)