Akire örökké várnék
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, szeptember 6 - 14:17
A Nap már nem vetít szobám falára,
sejtelmesen mozgó, furcsa sávokat.
Kertembe az ősz még ma belátogat,
s egy tücsök rázendít hősi dalára.
Alig hallhatóan ketyeg az óra,
csak aprókat moccan édes álmában.
Holdanyánk arca oly bájos, ártatlan,
s csendesen belelép az égi tóba.
Ablakon bekúszó éjjeli árnyék,
kedvenc fotelembe fészkeli magát.
Elképzelt kedvesem saját csillagát
keresem, akire örökké várnék.
Hozzászólások
hzsike
2015, szeptember 6 - 14:19
Permalink
Kedves Erzsike! Szeretettel
Kedves Erzsike!
Szeretettel gratulálok Szerkesztőségünk nevében, versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
Csilla
2015, szeptember 6 - 20:07
Permalink
Szép, csendes, halkan kúszó
Szép, csendes, halkan kúszó árnyak, sorok..., tetszett. Gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 7 - 18:44
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 7 - 18:45
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm, hogy
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy olvastad.
Erzsike
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 7 - 19:49
Permalink
Sejtelmes és titokzatos
Sejtelmes és titokzatos verset írtál! Gratulálok hozzá!
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 8 - 14:43
Permalink
Kedves Zsuzsi! Köszönöm
Kedves Zsuzsi!
Köszönöm szépen, lehetne jobb is...
Erzsike
lnpeters
2015, szeptember 8 - 16:31
Permalink
Micsoda képrendszer! Micsoda
Micsoda képrendszer! Micsoda szép, veretes versbeszéd! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 8 - 20:09
Permalink
Kedves Laci! Megtisztelő,
Kedves Laci!
Megtisztelő, hogy így vélekedsz a versről, örömömre szolgál, igyekezem a hagyományainkhoz méltón írni verset, az a három rímpár csorbítja, sajnos...
Erzsike