Egy epizód (Öcsémhez)
Beküldte dombymelania - 2015, július 25 - 14:18
Sütött a nap, ragyogott a kék ég,
A kórházparkban nyílt az ibolya,
S az apró százszorszép. Mintha nem tél,
Hanem rügyfakasztó tavasz lett volna.
Csokrot kötöttem s felvittem Neked,
hogy örülj és lásd a megújulást,
s akard tovább élni az életed!
Füledbe súgtam hát: "Kelj fel és járj!"
Hogy járhattál volna, én ostoba!
Hiszen egész napra ágyhoz láncolt
Az infúzió, a napi program.
Sűrűn elnyomott a jótékony álom,
S ébren is leginkább hallgattál csak,
S nézted, ahogy az árny fényt fal a falon.
2013-02-16 LONGHERA /Dombyné Szántó Melánia/
Hozzászólások
Haász Irén
2015, július 25 - 14:31
Permalink
Szomorkás szonettedhez
Szomorkás szonettedhez szeretettel gratulálok a Szerkesztők nevében.
Csilla
2015, július 26 - 13:39
Permalink
Gratulálok, kedves Melánia,
Gratulálok, kedves Melánia, átérezhető, szomorú versedhez. Szeretettel olvastam.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2015, augusztus 1 - 02:01
Permalink
Megható, érzékeny ember
Megható, érzékeny ember tollával/szívével írott vers. Szívesen olvastam. Üdv. Éva