Pesti éj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, február 5 - 13:17
A pesti éjben gőgös házak
görbe sora dülöngél.
Az utak bánatmarta kövein
hőskorunk pora kavarog.
Szemérmes női pillantások
emléke szüremlik át
az időütötte réseken.
S a Duna, múlt idők néma tanúja,
tompán csillámló vizével
a mélyben kanyarogva olyan,
mint egy végtelen selyemszalag,
melynek lába nőtt,
s a városon sietve átszalad.
Hozzászólások
hzsike
2015, február 5 - 13:18
Permalink
Kedves
Kedves Erzsike!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Ölellek:Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, február 5 - 15:22
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Haász Irén
2015, február 5 - 18:45
Permalink
Erzsikém, szeretettel
Erzsikém, szeretettel gratulálok versedhez. Eredeti, szép képek....