Az idő nélküled
Beküldte barnaby - 2014, augusztus 24 - 22:14
Felhők összeérnek,
benned s bennem élnek.
Megfesteni kékre,
szerelemfehérre,
szemed-színe-zöldre,
sejtelmesen nézni,
szív a szívhez érne...
Tenyeremnek kérge
simulna hajadra,
nem bánnád te mégsem,
ha tán kóc maradna.
Lepedőfehérben,
tested melegétől
magányba szépülten
pihetollas paplan.
Minden áldozatban
benne vagyok én is,
szavadra szomjaztam,
kiszáradtam mégis...
Hiányodat érzem,
minden rezdülésben
szellő-nevetésed.
Ujjaidnak lágya,
bőrömön cikázna...
Szomjazlak, siratlak
kereslek, kutatlak,
estétől reggelig,
az időm így telik...
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, augusztus 24 - 22:42
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk minden tagja nevében is!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, augusztus 25 - 13:43
Permalink
Nagyon tetszett a versed,
Nagyon tetszett a versed, kedves Barna! :)
Szeretettel gratulálok:Zsike :)