Egy elfelejtett költő sírjánál
Beküldte hubart - 2014, augusztus 4 - 09:50
Számkivetett volt ő, félredobott torzsa,
akinek örökre beteljesült sorsa,
mint lejárt aprópénz, messze gurult zseton,
melyet elnyelt a föld, betemetett beton.
Remélem, hogy egyszer újra rátalálunk,
reá majd felnézve összeér a vállunk.
Örökségét óvjuk, ritka aranykincset,
kézről kézre adva a kamrakilincset.
Lobogó szelleme nem lesz többé árva,
mint magányos madár kalickába zárva.
2014. aug. 4.
Hozzászólások
lnpeters
2014, augusztus 4 - 14:47
Permalink
Szép! Az első strófában a két
Szép! Az első strófában a két "messze" egyikét talán mással kellene helyettesíteni.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, augusztus 4 - 15:30
Permalink
Mennyire igazad van, Laci!
Mennyire igazad van, Laci! Valahogy nem vettem észre, de máris javítom. Köszönöm hozzászólásodat.
hubart
2014, augusztus 6 - 15:42
Permalink
Egyetértek, Joe. Nincs
Egyetértek, Joe. Nincs értékmérő. Baj van a "műszerekkel", Rossz kortban élünk, o de volt, vagy lesz jgyáltalán jobb kor?
Mindenki ismerte, mert a tehetségén túl is jellegzetes figura volt, de inkább úgy tekintettek rá, mint egy csodabogárra. Halála után pedig a köztudat elfeledte, egy szűk értelmiségi réteg becsüli csak, de szerintem inkább sznobságból, kevesen ismerik valódi értékét. Az önkormányzat ezelőtt 3 évvel szobrot emelt neki, de engem a szoboravatáson elhangzott méltatása is felháborított. Jóval több volt, mint amennyire tartják!
Köszönöm hozzászólásodat!
lnpeters
2014, augusztus 6 - 16:51
Permalink
Írj róla, Feri!
Írj róla, Feri!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, augusztus 6 - 20:30
Permalink
http://hu.wikipedia.org/wiki/
http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1t%C3%A9_Imre_(k%C3%B6lt%C5%91,_1936) Róla van szó.
lnpeters
2014, augusztus 6 - 16:36
Permalink
Mindannyiunkban felmerülnek
Mindannyiunkban felmerülnek ezek a kérdések, de kár rajtuk tépelődni. Ronda k.u.k. katonai mondás jut az eszembe:
"Maul halten und weiter dienen".
Pete László Miklós (L. N. Peters)