Kirké
Beküldte kobzos - 2011, november 24 - 18:02
Nem bűvölhet el ármányod, se mérged.
Kéjek Kirkéje, vágyak boszorkánya!
Kertedben turkált oly sok kan ormánya,
nyáladzó ártány én nem leszek érted.
De esküszód zeng a fűszeres éjben,
mézborod, ajakad nyoszolyádra hajt:
vívni kéjben edzett karddal a párbajt.
S egyre csábít, hogy éltem itt leéljem.
De nincs maradásom! Vár valaki más:
az asszony, a gyerek, az uralkodás.
S az Alvilágban sem jártam még sosem.
Tested szövetébe már beleszőve
a jövő: a fiú, aki felnőve
elhoz szigetedre úgyis, kedvesem.
Hozzászólások
szurkevirag
2011, november 25 - 11:39
Permalink
Csodálatos e vers szerkezete!
Csodálatos e vers szerkezete!
kobzos
2011, november 25 - 19:11
Permalink
Köszönöm szépen a kedves
Köszönöm szépen a kedves sorokat!
kobzos
2011, november 25 - 19:14
Permalink
(Bár az Odüsszeia nem
(Bár az Odüsszeia nem említi, egy görög mítosz szerint Kirkének fia születik Odüsszeusztól: Télégonosz. Télégonosz felcseperedvén elindul megkeresni apját, de egy félreértés miatt, véletlenül megöli őt. Odüsszeusz holttestét Aiaié szigetén temetik el.)
kobzos
2011, december 6 - 21:42
Permalink
Köszönöm a méltatást!
Köszönöm a méltatást!