Parttalanul
Beküldte Della - 2014, június 15 - 20:35
Mint néma uszály a folyón,
lecsorognak napjaim,
magával vonszol magányom
fájó emlékek partjain..
Keresném az elmúlt időt,
árnyék suhan szobám falán,
sötétre festi a jövőt,
a remény is meghalt talán.
Viharom dúl, nem csendesül,
elfogy életakaratom,
a hajnal asztalomhoz ül,
keserv-italom kortyolom.
Dal nyílik halkan ajkamon,
míg bánat-szavak szövődnek,
verssé lesz bennem a fájdalom,
könnyezve sírnak a rímek.
Hozzászólások
hzsike
2014, június 15 - 20:41
Permalink
Kedves Maria,
Kedves Maria, Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez :)
Schvalm Rózsa
2014, június 15 - 23:08
Permalink
Kedves Maria! Szeretettel
Kedves Maria!
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Della
2014, június 16 - 14:07
Permalink
Köszönöm Kedves Zsike! Örülök
Köszönöm Kedves Zsike!
Örülök a Szerkesztőség döntésének!
Maria
Della
2014, június 16 - 14:08
Permalink
Köszönöm Kedves
Köszönöm Kedves Rózsa!
Szeretettel: Maria