Nélküled
Beküldte Zajácz Edina - 2014, május 11 - 14:08
Kínom lettél, amely még meggyötörhet,
a mindig hiányzó, egyetlen részlet,
fohász, melybe az elme beleroppan,
ha Istent kutat üres templomokban.
Eljátszanám, hogy megy ez így, nélküled,
míg ki nem vet a parttalan becsület,
addig hinnéd, egyszerű a szenvedés,
mint bordáink közt törvényes lüktetés.
Úgy maradtunk itt, halálra ítélve,
hogy meg nem alkudhat egyik szívfél se,
mikor a gyengébb az ég felé vágyik,
ajtaján keresztülhasad a másik.
Mert csak én tudom milyen a világ ott,
hol meddő mátkák az akácvirágok.
Hozzászólások
lnpeters
2014, május 11 - 16:33
Permalink
Remek szonett!
Remek szonett!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2014, május 11 - 16:42
Permalink
Gyönyörű, mély érzésű
Gyönyörű, mély érzésű szonett. Valamiért, Szilágyi Feri, Sárba hull remények c. versét juttatja eszembe.
Nagyon tetszett. Szeretettel gratulálok, kedves Edina.
Zsike :)
Mysty Kata
2014, május 11 - 17:22
Permalink
Gyönyörű , az alkotás
Gyönyörű , az alkotás remeke!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Della
2014, május 11 - 19:02
Permalink
Szavakat nem találok
Szavakat nem találok csodálatom kifejezésére.
az, hogy versed szép az kevés.
Gratulálok: Maria
M. Karácsonyi Bea
2014, május 11 - 19:51
Permalink
Nagyon szép.
Nagyon szép.
hubart
2014, május 11 - 20:52
Permalink
Szép!
Szép!