Elhagyott szív
Beküldte Erika - 2011, november 23 - 16:42
Lejárt dallam, amely életünkről szólt,
álarc mögött lelt menedéket a kín,
ócska szerelemkabát rút hamuszín,
levetve hever, mi rég elvarázsolt.
Nem létezett közös út a szemedben,
maradt a magány, szomorú-szürke szó,
ez a test még szerelemre szomjazó,
de virág se nyílik nekem Kedvesem.
Életem percein rég letűnt szavak,
a lelkemben rejtve régen alszanak.
Hová lett a heves tűz és a féltés?
Elhagyott szívben is léteznek vágyak,
szerelemtől foszlanak komor árnyak,
majd visszatér a remény és az érzés.
Hozzászólások
Erika
2011, november 24 - 08:38
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves Ildikó!
Ölellek!
Justice
2011, november 24 - 12:17
Permalink
Szép szonetted, íve mosolyt
Szép szonetted, íve mosolyt formál. A kedeti "dallamok" után, az egész tartalomra kiható szomorúság, tartogat még újra éledő reményt.
A kötőjel használatán filózom, hiszen más esetekben a jelző már összeforrt a színnel (narancssárga, sötétvörös, halványkék...), de magam is használtam olyat, ami még nem (pl. üde-zöld). Valahogy egybe kívánkozik, peresz más vonatkozásban "maradt a magány - szomorú, szürke szó," is jól érezhető.
Gratulálok és kívánok még sok, szerelmetes, nyíló virágot!
Szeretettel: János
Cseri János
Erika
2011, november 25 - 17:59
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves János!