Miattad szorít
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, január 14 - 10:40
Miattad szorít szívemnek tája,
nélküled kopár szerelmünk fája.
Álmomban most is szárnyalok veled,
s elhaló hangon suttogom neved.
Süket hajnalok csendjébe bújok,
legbelül mégis rezdülnek húrok.
Ha dallamokat gyengéden játszol,
lelkemről lehull a magányfátyol.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, január 14 - 10:43
Permalink
Szeretettel gratulálok itt
Szeretettel gratulálok itt is magam és szerkesztőtársaim nevében is versedhez, itt a Parnasszuson!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, január 14 - 11:33
Permalink
Szép... Szeretettel olvastam
Szép...
Szeretettel olvastam ismét.Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 14 - 19:26
Permalink
Kedves
Kedves Kata!
Köszönöm.
Szeretettel Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 14 - 19:27
Permalink
Kedves Zsike! Öröm, hogy itt
Kedves Zsike!
Öröm, hogy itt is elolvastad.
Szeretettel Erzsike
Haász Irén
2014, január 15 - 18:01
Permalink
Gratulálok, most is
Gratulálok, most is szeretettel olvastam.
ermi-enigma
2014, január 16 - 10:25
Permalink
"Süket hajnalok csendjébe
"Süket hajnalok csendjébe bújok,
legbelül mégis rezdülnek húrok"
...és szépen zengnek azok a húrok.....
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 17 - 17:07
Permalink
Kedves Imre! Köszönöm, hogy
Kedves Imre!
Köszönöm, hogy olvastad, kissé lendületemet vesztettem...
De talán átkellene nyergelnem a töbszörösen bővített,
versszakokon átívelő mondatokra, vagy bonyolult, nehezen érthető szavakat kreálni...Vagy abba kéne hagyni a szélmalomharcot....
Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 17 - 17:09
Permalink
Kedves Irénke! Kedves vagy,
Kedves Irénke!
Kedves vagy, hogy benéztél ide is.
Szeretettel Erzsike